Írországi emlékek
Az Észak-Írországi Knock-i kegyhely bazilikája mellett három olyan ír szent szobra áll, akik évszázadok óta meghatározó alakjai Írország keresztény örökségének.
Szent Patrik, Írország védőszentje, az 5. században hirdette a keresztény hitet a szigeten, és nevéhez fűződik a pogány Írország megtérítése. Ünnepét minden évben március 17-én tartják, amely az írek legnagyobb nemzeti ünnepe, jelentősége Magyarországon Szent István napjához hasonlítható.
Szent Kevin (Coemgen), a Glendalough-i kolostor alapítója a csend, az imádság és a természetszeretet szentje. Szobra legismertebb legendáját örökíti meg: miközben mély imádságba merülve mozdulatlanul kitárt kézzel állt, egy feketerigó tenyerében rakott fészket. Kevin pedig addig nem mozdult, amíg a fiókák ki nem keltek és el nem repültek. A történet a teremtett világ iránti szeretet és az önfeláldozó türelem jelképe lett.
Szent Brendan, a „Hajós Brendan” (kb. 484–577) szerzetes és apát, az ír kereszténység egyik legkülönlegesebb alakja. A hagyomány szerint társaival egy egyszerű csónakon indult nyugat felé, hogy megtalálja az „Ígéret Földjét”, és útja során számtalan csodás kalandot élt át: egy alvó bálnát szigetnek hitt, kristályoszlopokat, különös állatokat és mesebeli tájakat látott (4. kép). Története a Navigatio Sancti Brendani című középkori mű révén egész Európában ismertté vált, és évszázadokon át hatással volt a földrajzi elképzelésekre is. A középkori térképeken gyakran feltűnt a titokzatos „Szent Brendan-sziget”, sőt egyes kutatók szerint legendája annak emlékét őrizheti, hogy ír szerzetesek Kolumbusz előtt akár el is juthattak Amerika partjaihoz.
E három szent nemcsak Írország vallási múltjának kiemelkedő alakja, hanem ma is a hit, az önfeláldozás, a természet iránti tisztelet és a bátor felfedezőszellem időtálló példaképei. A Knock-i bazilika mellett álló szobraik méltó emléket állítanak örökségüknek.
A fotók Alexius testvér és Leó testvér írországi tartózkodása alatt készültek, vannak köztük nyári és szép havas variánsok is.
Szent Patrik, Írország védőszentje, az 5. században hirdette a keresztény hitet a szigeten, és nevéhez fűződik a pogány Írország megtérítése. Ünnepét minden évben március 17-én tartják, amely az írek legnagyobb nemzeti ünnepe, jelentősége Magyarországon Szent István napjához hasonlítható.
Szent Kevin (Coemgen), a Glendalough-i kolostor alapítója a csend, az imádság és a természetszeretet szentje. Szobra legismertebb legendáját örökíti meg: miközben mély imádságba merülve mozdulatlanul kitárt kézzel állt, egy feketerigó tenyerében rakott fészket. Kevin pedig addig nem mozdult, amíg a fiókák ki nem keltek és el nem repültek. A történet a teremtett világ iránti szeretet és az önfeláldozó türelem jelképe lett.
Szent Brendan, a „Hajós Brendan” (kb. 484–577) szerzetes és apát, az ír kereszténység egyik legkülönlegesebb alakja. A hagyomány szerint társaival egy egyszerű csónakon indult nyugat felé, hogy megtalálja az „Ígéret Földjét”, és útja során számtalan csodás kalandot élt át: egy alvó bálnát szigetnek hitt, kristályoszlopokat, különös állatokat és mesebeli tájakat látott (4. kép). Története a Navigatio Sancti Brendani című középkori mű révén egész Európában ismertté vált, és évszázadokon át hatással volt a földrajzi elképzelésekre is. A középkori térképeken gyakran feltűnt a titokzatos „Szent Brendan-sziget”, sőt egyes kutatók szerint legendája annak emlékét őrizheti, hogy ír szerzetesek Kolumbusz előtt akár el is juthattak Amerika partjaihoz.
E három szent nemcsak Írország vallási múltjának kiemelkedő alakja, hanem ma is a hit, az önfeláldozás, a természet iránti tisztelet és a bátor felfedezőszellem időtálló példaképei. A Knock-i bazilika mellett álló szobraik méltó emléket állítanak örökségüknek.
A fotók Alexius testvér és Leó testvér írországi tartózkodása alatt készültek, vannak köztük nyári és szép havas variánsok is.
