A fekete halál tombolásának idején a Celliták megnevezés vált általánossá: a latin cella jelentése kis templom, kápolna vagy sír, utalva a testvérek által végzett, a pestis áldozatainak keresztény hagyomány szerinti eltemetésére. "Átvonuló testvérek" néven is ismerték elődeinket, amikor a haldokló embereket elkísérték utolsó útjukra. Szegény vagy kenyér testvérként is emlegették őket, mert kenyeret koldultak, hogy táplálhassák a szükséget szenvedőket. "Seelbruder", azaz lelki testvér nevet is kaptak, mert az emberek lelki igényével, szükségleteivel is törődtek. Miután a pestis lecsillapodott, a legfontosabb feladat az áldozatok eltemetése volt, elődeink koporsóvivők lettek, virrasztottak a halottak mellett, imádkozva, énekelve, innen ered a "kántáló testvérek„ elnevezés.
