Fejezetek az Alexiánus rend történetéből 3.
Elődeinket a Cellitákat, a Beghárdokat, Átvonuló testvérek néven is ismerték, különösen a pestis idején, amikor az embereket életük legnagyobb útjára kísérték, az életből a halálba való átvonulásba, illetve egy másik életbe. Szegény testvérek és kenyér testvérek néven is hívták őket, mert kenyeret koldultak, hogy táplálhassák a szükséget szenvedőket. Seelbruder, azaz lelki testvér nevet is kaptak, mert az emberek lelkével, lelki igényeivel is törődtek. Miután a pestis lecsillapodott, az egyik első feladat, amire a testvérek közösen vállalkoztak, az volt, hogy hivatalos koporsóvivők lettek, virrasztottak a halottak mellett, szóban és énekelve imádkoztak értük, végrehajtották az akkoriban gyakorolt keresztény temetkezési szokásokat, ebből ered a kántáló testvérek elnevezés. Ezek a csoportok idővel egyre szervezettebbé váltak és kialakították életszabályaikat a szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalmai szerint.
