Mindenható Istenünk,

Mindenszentek napján ünnepeljük a szentek közösségét, akik előttünk jártak a hitben és most örvendeznek a szentek dicsőségében. Hálát adunk példaadó életükért, tanúságtételükért és hálával emlékezünk meg azokról, akik a feltámadás reményében haltak meg. Emlékezzünk továbbá minden ismert és ismeretlen szentre, üdvözült lélekre, akiknek neve be van írva az élet könyvébe. Sorsuk, bár különbözőek voltak, mégis egyesítette őket a rászorulók iránt érzett szeretetük. Példájuk inspiráljon minket arra, hogy a megszentelt életét útját járva éljünk. Add meg nekünk Urunk, a kegyelmet, hogy az ők nyomdokaiba léphessünk, neked tetsző életet éljünk, és egy napon csatlakozzunk hozzájuk a Te örök dicsőségedben.

 

Krisztus a mi Urunk által,

 

Ámen.

 

Könyvjelző az Alexiánus értékek felsorolásával.

Az 1893-as kiadású Pallas nagy lexikon szócikke az Alexiánus rendről:

"Alexianusok. Midőn a XIV. században a fekete halál Európa nagy részét pusztította, férfi betegek ápolására és halottak eltakarítására a Rajna vidékén egy Tóbiás nevű ember ájtatos társulatot, kongregációt alapított, szt. Ágoston szabályai alapján, kizárólag nem-pap (laikus) tagokkal. A sírt jelentő cella szótólcellitáknak, védőszentjükről, szt. Elekről pedig Alexianusoknak neveztettek. II. Pius megengedte, hogy ünnepies fogadalmat tegyenek. Ezt a jogot a francia forradalom után elvesztették, de 1870-ben ismét visszanyerték. Németországban, Belgiumban és Hollandiában újabban szép virágzásnak indult e rend. A férfiakból álló társulat mintájára a XV. században nőkből is alakult egy társulat, a cellita-nők v. fekete nénék társulata."