2026. szeptember 2., szerda

Esti ima Benedek Elektől.

J.W. Baumgartner - Szent Alexius, mint a földrengések ellen védő szent, színezett részkarc, 18. század közepe.

Képeslap a chicago-i Alexiánus Kórház kápolnájáról.


Edessai Szent Alexius, rézkarc ábrázolás, Museum aan de Stroom, Antwerpen

Alexiánus szerzetes, színes fametszet M. Jacques Charles Bar illusztrációja után, Tiron Abbot, Szerzetesrendek öltözeteinek története (Histoire et Costumes des Ordres Religieux) című, több mint 600 oldalas munkájából, Librairie Historique-Artistique, Brüsszel, 1845. A kétkötetes kiadvány összesen 80 szerzetesrend (férfi és női egyaránt) hivatalos öltözetét mutatja be.

 

2026. szeptember 1., kedd

Mindenható Istenünk, hálás szívvel köszöntjük szeptember kezdetét, a változás és az újrakezdés ajándékát. Ahogy a nyár lassan búcsúzik, és az ősz sárga és barna színei beborítják a tájat, kérünk, segíts nekünk, hogy mi is megújulhassunk. Ahogyan a fákról lehulló levelek jelzik a változást, segíts nekünk is, hogy elfogadjuk az élet körforgását. Kérünk, áldd meg azokat a diákokat, akik most indulnak el az iskolába, a tudás útján. Adj nekik kitartást a tanuláshoz, nyitott szívet a megértéshez, és jó barátokat, akikkel együtt fedezhetik fel a világot. Ámen.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
 
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
 
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
 
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
 
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
 
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
 
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
 
Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
 
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
 
Erdőd, 1848. november 17 - 20.