Filmajánló: Oscar 2026 #1 - Üres szobák - All the Empty Rooms (2025)

A tavalyi film felhozatal lelombozóan gyenge és érdektelen volt számomra. A Demi Moore főszereplésével készült komoly témákat feszegető testhorror-szatíra, A szer (The Substance) és az animációs kategóriában díjat nyert lenyűgöző Áradás (Flow) kivételével nem volt egy olyan alkotás sem, amire rá tudtam volna venni magamat, hogy megnézzem. Az idei filmtermés viszont nagyon izgalmas lett, nem lesz nehéz összehozni hétről hétre egy ajánlót.

 

Az első választottam a 89. Oscar-gála, a legjobb rövid dokumentumfilm díját elnyerő amerikai rövidfilm lett, amelyet Steve Hartman, a CBS Evening News munkatársa és Lou Bopp fotográfus kettőse hozott össze. Hartman 1997 óta számol be képes tudósításokban Amerika szerte bekövetkezett iskolai mészárlásokról, amelyek gyermek áldozatainak száma azóta évi 17-ről 132-re(!!!) nőtt. Ez a döbbenetes növekedés indított el valamit az alkotókban, hogy valahogy máshogy próbálják interpretálni az eseményeket. Annyira mindennaposak lettek ezek az esetek, hogy az emberek szinte már belefásultak a történésekbe, pont úgy, ahogy az ezeket a beszámolókat készítő tévések is. Ekkor döntötték el, hogy ahelyett, hogy az elkövetőkre koncentrálnának, mert általában valóban erre fókuszálnak ezek a beszámolók (ki a gyilkos, mi volt a motivációja, miért tette, amit tett?), alkotóink meglátogattak négy, a tragédiákban érintett családot, elbeszélgettek velük és az elhunyt gyerekek szobáiról készült fotók erejével próbálnak hatni, próbálják gondolkodásra bírni az embereket.

 

Ellátogatnak egy családhoz, ahol a kislány a tragédia előtt, mikor elment a suliba, bekapcsolva hagyta a led világítást a szobája falán, a családja pedig azóta képtelen lekapcsolni azt, ez a fény őrzi a kislány emlékét...

 

Nem könnyű néznivaló, habár csak 35 perc, de érdemes látni. A film magyar szinkronnal nézhető a NETFLIX-en.

 

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=ci3AXPWKLuU

Véget ért a három napos nagyböjti lelkigyakorlat a győri székesegyházban. Az itt született képekből válogattam, amik a helyszínen és Győr belvárosában készültek.

Születés- és névnapi összejövetel a győrújbaráti idősek házában.

Szent Alexius, 

az otthontalanok oltalmazója és az Alexiánus rend égi pártfogója, te, aki életed csendes tanúságával az alázat, a szolgálat és az önfeláldozó szeretet útját mutattad meg, bizalommal fordulunk hozzád. Tekints kegyesen az Alexiánus testvérek közösségére, akik immár évszázadok óta Krisztus irgalmát követve szolgálják a betegeket, az időseket és a szükséget szenvedőket. Őrizd és kísérd őket szerte a világban, hogy közösségeikben mindig élő maradjon a testvéri szeretet, a könyörület és a hűséges helytállás lelke. Esdj ki számukra testi és lelki erőt, hogy türelemmel, tiszta szívvel és lankadatlan odaadással folytathassák küldetésüket. Add, hogy minden emberben – különösen a magányosokban, a szenvedőkben és az elhagyatottakban – felismerjék Krisztus arcát, és szeretetükkel enyhítsék a világ fájdalmát. Segítsd őket, hogy korunk változó kihívásai között is hűségesek maradjanak hivatásukhoz, és nyitott lélekkel találjanak új utakat a szolgáló szeretet megélésére. Hadd vigyenek reményt oda, ahol sötétség van, és vigaszt oda, ahol szomorúság lakozik.

Kérünk, járj közben értük az Úrnál, hogy támasszon a rend számára elhivatott, nagylelkű fiatalokat, akik meghallják a hívást, és életüket mások szolgálatára ajánlják. Legyenek ők az élő folytonosság, akik továbbviszik az irgalom örökségét a jövő nemzedékei felé. Erősítsd meg bennük nap mint nap az igazságot: Krisztus szeretete sürget és vezet minket. Ez a szeretet legyen számukra erő, forrás és küldetés, amely összetartja közösségeiket, és Isten irgalmának élő jeleivé teszi őket a világban.

Mert szeretni annyi, mint adni, mindig csak adni… – hogy életük valóban ajándékká váljék mások számára.

Ámen.

 

 

A fotó a magyarországi Alexiánus misszió

 győrújbaráti Szent Bernadett kápolnájában készült

A biztonsági rendszer a kolostor körül aktiválva:)

Kedves Istenem,

 

Itt a hétvége, végre egy kis megálló az élet forgalmas útján. Köszönöm, hogy most nem csörög annyit az óra hajnalban, és talán a gondolataim is lassabban kelnek fel reggel, mint én... Segíts, hogy ne csak a testem pihenjen meg, hanem a lelkem is levegőhöz jusson és a humorom se hagyjon el ebben a zavaros, rohanó világban. Hogy észrevegyem a csendet, a fényt, egy jó beszélgetést élhessek meg szeretteimmel és akár jól essen az a bizonyos harmadik kávét is, amit most nem bűntudattal, hanem hálával kortyolok el. Taníts meg elengedni azt, amit nem kell tovább cipelnem, és tölts fel azzal, ami igazán számít: nyugalommal, türelemmel és derűvel. Add, hogy egy kicsit újra magamra találjak, és hétfőn ne csak „túlélni” akarjak, hanem újult erővel, tiszta szívvel induljak neki az útnak. Mert az igazi pihenés nem a semmittevés, hanem az, amikor visszatalálsz önmagadhoz. És ha lehet… egy kis napsütést is kérnék – kívülre és belülre is.

 

Ámen.

Urunk, e csendes este óráján hozzád fordulunk, amikor a világ zaja lassan elhalkul, de a fájdalom és a félelem még sok helyen jelen van. Kérünk Téged, tekints irgalommal mindazokra, akik háborúk sújtotta földeken élnek, akik elvesztették otthonukat, szeretteiket, reményüket. Adj békét oda, ahol most gyűlölet él, enyhülést a szenvedőknek, és vigaszt azoknak, akik gyászolnak. Érintsd meg a vezetők szívét, ha van nekik, hogy a fegyverek helyett a párbeszédet válasszák, és az önzés helyett az emberi élet védelmét. Taníts minket is békességre, hogy szavainkkal és tetteinkkel mi magunk is a szeretet és az egység eszközei legyünk. Add, hogy a sötétség után eljöjjön a hajnal, és a világ újra megtanuljon együtt élni, félelem nélkül. Ámen.