Egy buzdító szösszenet, nem csak
szerzeteseknek:
(B év, évközi 12. vasárnap: Adoremus,
2015. június, 134-136)
Jób
panaszára az Úr felelt a viharból, és így szólt: „Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor
előtört a mélység öléből, amikor ruha gyanánt megalkottam neki a felhőket, és
ködből pólyát adtam neki, amikor határvonalat szabtam számára, és gátat
építettem, kettős kapuval? Azt
mondtam neki: Eddig jöjj és ne tovább! Itt törjön meg hullámod gőgje!”
Kettős kapu.
Itt, a szentlecke és az evangélium vonatkozásában, vajon mit jelképezhet ez az
olvasmányból vett kép?
Az egyik, amire a tenger nyomása
nehezedik, a külső kapu. Ez talán a
mi emberi akaratunkat jelképezi, mely a testünk felett uralkodik. Ez egy
darabig ellenáll a gonosz kísértéseinek,
de aztán elgyengül, és szép lassan kezdi átengedni a „tenger” vizét, míg át nem szakad, hogy aztán a tajtékzó hullámok
játékszerévé váljon (vö. Júd 13).
A másik a belső kapu, az Isten akarata, mellyel „határvonalat szabott” a tengernyi bűn számára és „gátat épített”, mert a teremtmények:
sem a gonosz lelkek, sem mi, bűnös emberek nem uralkodhatunk Teremtőnk, Istenünk
felett. Ezt a kaput, Isten akaratát nem törheti át sem a sátán, sem az ember gőgje, bűnben való megátalkodottsága.
De vajon megerősíthető-e ez a mi kapunk,
és ha igen akkor hogyan?
Úgy vélem igen. Kitartó, Krisztus
nevében kérő imával. Imádságos életünk minden tettében Istent dicsérjük,
szavainkkal pedig Isten dicsőségét hirdessük, majd anélkül, hogy szembe
szállnánk a gonosszal (vö. Mt 5,39), bűnbánatunkban társuljunk Krisztus
alázatához, üresítsük ki magunkat, haljunk meg ennek a világnak, és hozzuk meg
a szeretet áldozatait, úgy ahogyan azt Ő, a Krisztus mutatta nekünk. Mert „Ö azért halt meg mindenkiért, hogy akik
élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor
5,15).
Ha tehát Krisztus alázatában új teremtmények vagyunk, akkor új, vele,
benne és általa megerősített kapuk vagyunk, melyek ellenállnak a rájuk törő
hullámoknak. Ezért, az ostromló hullámok, kísértések robajában, a két kapu
között ne szűnjünk meg Krisztus szavait visszhangozni: „Miért féltek? (Mk 4,40) Én
veletek vagyok mindennap, a világ végéig. (Mt 28,20) Ne féljetek!”
Vendrey Leó C.F.A.
