Júliusban ünnepeljük rendünk
patrónusának, a hajléktalanok és zarándokok védőszentjének, Szent
Alexiusnak (magyarul Elek) napját. Ennek apropóján röviden
összefoglaltuk a szent életének fontosabb állomásait.
1.
Savelli Alexius vagyonos és befolyásos szülőktől született Rómában az
5. században. Édesapja, Euphemianus római nemes volt, aki a császár
udvarának egyik legmagasabb beosztását viselte. Euphemianus és felesége,
Aglae jótékonysága ismertté tette őket a szegények és szerencsétlenek
körében. A hosszú ideig gyermektelen pár imái végül meghallgatásra
találtak és fiúk született. Az Alexius nevet adták neki, és ő felnőve
követte szülei példáját, idejét és képességeit a jó cselekedetekre
fordította. Szüleinek mindig engedelmeskedett, és annak ellenére, hogy
életét Isten szolgálatára kívánta szentelni, beleegyezett a számára
előkészített házasságba. Esküvője napján azonban elmondta vágyát
menyasszonyának, hogy Istent kívánja szolgálni. Ő áldását adta Alexius
döntésére, aki elhagyta otthonát és elutazott a Szentföldre, majd
letelepedett Edesszában, egy szíriai városban…
2. Az Edesszában
eltöltött jó tíz év imádságos életet, önfeláldozást és önsanyargatást
jelentett, mindenét a szegényeknek adta, és a koldusok között keresett
helyet magának, akik a Miasszonyunkról elnevezett templom kapujában
álltak. Alamizsnából élt, de csak annyit tartott meg magának, amennyire
mindenképpen szüksége volt, a felesleget a többieknek adta, akik még
szegényebb körülmények közt éltek. A hagyomány szerint, Alexiust mint
„Isten választott emberét” szólította egy titokzatos hang a templomban,
amelyet sokan hallottak: „Hozzátok ide az Isten emberét, mert méltó a
Mennyek Országára. Az Isten lelke rajta, és imádsága felszáll, mint a
tömjén füstje Isten színe előtt. Ő az, aki a templom kapujában áll.”
Azért, hogy elkerülje az emberek figyelmét, a nyilvánosságot, Alexius
elmenekült és Laodiceába akart hajózni - a szentet ábrázoló alkotásokon a
hajó, ezekre a kalandos utazásokra utal. Az isteni gondviselés azonban
közbelépett, és Alexius ismét szülővárosában, Rómában találta magát…
3.
Ismeretlen maradva, családjától engedélyt kért, hogy a házukban
lakhasson. Az apja megengedte, azt hitte, hogy fia egy szükséget
szenvedő szegény idegen, és ezek után Alexius mintegy tizennyolc évig
apja palotájában élt a lépcső alatti zugban. Egy szolgát bíztak meg,
hogy törődjön vele, azonban megaláztatásban, megvetésben és rossz
bánásmódban volt része, amit Alexius alázattal elfogadott, s közben
idejét imádságban töltötte, csekély táplálékát pedig megosztotta
másokkal, akik nagyobb szükséget szenvedtek. Családja soha nem tudta
meg, hogy az ő fiúk volt az az idegen, aki a lépcső alatti zugban húzta
meg magát. Amikor felismerte, hogy halála közeleg, leírta élete egész
történetét. Úgy halt meg, hogy kezében szorította az elkészült iratot. A
házban való jelenlétét ugyanaz a titokzatos hang tudatta a római
papsággal, amely Edesszában „Isten embereként” szólította. „Keressétek
meg az Isten emberét, keressétek Euphemianus házában.” Ezután Arcadius
és Honorius császárok eljöttek Ince pápával a házhoz, és tudomást
szereztek a szolgáktól Alexiusról, aki a lépcső alatt élt és türelméről,
életszentségéről ismertek. Ott találták meg a zugban, már holtan, arca
azonban fényesen ragyogott. Senki nem tudta kivenni kezéből az írást, és
csak a pápa utasítására engedett azonnal a halott Alexius keze.
Hangosan felolvasták a történetét, és mindenki, a család tagjai is
megtudták, ki volt ő. Úgy tartják, hogy július 17-én halt meg.
4.
A pápa és a két császár Alexius testét hordágyra tették, körbe vitették
a városban, és kihirdették, hogy Isten emberét, akit korábban hiába
kerestek, megtalálták. Az egész nép szaladt, hogy lássa őt. A betegek,
akik megérintették a testét, meggyógyultak, a vakok visszanyerték
látásukat, a megszállottak megszabadultak a gonosz lelkektől. Alexius
testét végül a Szent Bonifác templomban (Santi Bonifazio e Alessio all'
Aventino) helyezték nyugalomra, ahol Szent Alexius szentélye mind a mai
napig megtalálható a falépcsővel együtt, amely alatt a szent élt atyja
házában. Hivatalosan a katolikus egyház 1697-óta emlékezik meg Szent
Alexiusról, amit minden év július 17-én tartunk. A szentek könyvében
Szent Elek néven találhatjuk.