Mindenható Istenünk,
A nagyböjti időszak szent negyven napjának kezdetén, alázattal telt szívvel és befogadásra nyitott lélekkel fordulunk hozzád. A pusztába hívsz bennünket, de nem magányra ítélve, hanem hogy közelebb vonj magadhoz és a jelenlétedben megtisztulhassunk. A bűnbánat és megújulás e szent idejében vizsgáld meg szívünket, és mutasd meg, mi az, ami visszatart bennünket a Te és embertársaink szeretetétől. Ahol szétszórtak vagyunk, mutasd meg a helyes utat. Ha szívünk megkeményedett a mindennapi élet küzdelmeiben, mások közönye, rosszindulata miatt, lágyítsd meg azt. Adj erőt, hogy lemondjunk mindarról, ami nem az életet szolgálja, és vágyakozó lélekkel keressük azt, ami igazán táplál és felemel bennünket és szeretteinket. Taníts bennünket az imádság csendjében elmélyülni, a szeretetben nagylelkűvé válni, és a szolgálatban hűségesen helytállni. Ha az út terhe nehézzé is válik, légy megtartó erőnk. Ha meginog a léptünk, emelj föl kegyelmesen. Ha kísértések között járunk, szilárdítsd meg hitünket és akaratunkat.
Legyen e nagyböjt a belső átalakulás ideje: út az elmúlás hamujából a reménység világosságára, a megtöretettségből a teljesség gyógyulására, a halál árnyékából a feltámadás dicsőséges fényébe. Vezess bennünket mind közelebb a kereszt titkához, hogy a szenvedés mélységében is fölfedezzük a megváltás kegyelmét, és eljuthassunk a húsvét hajnalának diadalmas örömére.
„Tiszta szívet teremts bennem, ó Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsoltárok könyve 51,12)
Ámen.
