Mindenható Istenünk, hálás szívvel köszöntjük szeptember kezdetét, a változás és az újrakezdés ajándékát. Ahogy a nyár lassan búcsúzik, és az ősz sárga és barna színei beborítják a tájat, kérünk, segíts nekünk, hogy mi is megújulhassunk. Ahogyan a fákról lehulló levelek jelzik a változást, segíts nekünk is, hogy elfogadjuk az élet körforgását. Kérünk, áldd meg azokat a diákokat, akik most indulnak el az iskolába, a tudás útján. Adj nekik kitartást a tanuláshoz, nyitott szívet a megértéshez, és jó barátokat, akikkel együtt fedezhetik fel a világot. Ámen.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
 
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
 
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
 
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
 
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
 
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
 
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
 
Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
 
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
 
Erdőd, 1848. november 17 - 20.