A november 11-i Márton-naphoz szorosan hozzátartozik a libahús fogyasztásának hagyománya. Ennek eredetét elsősorban a püspökké választásáról szóló legendához kapcsolják: Márton szerénységből nem akarta elfogadni a tisztséget, ezért a ludak közé rejtőzött, ám azok hangos gágogásukkal elárulták. A néphagyomány szerint ezért kerülnek a libák az ünnepi asztalra. A szokásnak azonban gyakorlati, gazdasági háttere is van: novemberre a libák már kellően meghíztak, a mezőgazdasági munkák befejeződtek, és a téli időszak előtt hagyományosan ekkor tartották az állatok egy részének levágását. A Márton-napi libalakoma így idővel egész Európában elterjedt őszi ünnepi szokássá vált. A magyar néphagyományban ehhez kapcsolódik a mondás is: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.”
