Részlet a Pápai Hírlap 1919-es januári számából:
"A l e x i u s .
A bencés főgimnázium szinielőadása.— December 13., 14., 15. — Sik Sándornak 5 felvonásos misztériumját (zenéje Szentgyörgyi Sándortól), „Alexius "-t hozta színre a bencés főgimnázium ifjúsága. A darab tárgya a Peer-, Érdy-, Tihany- és Kazinczy-kódexekben is föltalálható, a régi magyar irodalomban is kedvelt Szent-Elek legendája. Lássuk Alexiust, előkelő konstantinápolyi ifjút, ki előtt születésénél, módjánál, tehetségénél, testi és lelki tulajdonainál fogva a világ nyitva áll. A lánglelkü, mély érzésű ifjú azonban, bár először telve van magas vágyakkal, a világban nem talál igazi boldogságot, az örök szeretet kezdi foglalkoztatni valóját. A tiszta, ideális szerelem kapcsolja a császár leányához, kivel mennyegzőjét üli, de itt is arra eszmél, hogy az ő lelke a földtől magasabb régiókban él, — mennyegzője estélyén elhagyja ifjú hitvesét, s szűzi szerelmét szivébe zárva a messze világba indúl. Mint koldus szegény évekig jár ismeretlenül távol vidékeken, mindenütt a szeretetet hirdetve, a jót gyakorolva, s a nép valósággal csodákat beszél róla, mint szentet emlegeti. Végül vissza fordul a szülői házhoz, hűséges hitveséhez, de föl akkor sem födi magát, mint koldus kér ott befogadást, hol az apai házban meghal, lelke az óhajtott végtelent eléri. Visszahagyott leveléből tudják meg kilétét hozzátartozói, kik fájdalmukban is boldogok, mert szerettöknek boldogsága az ő boldogságuk. A magas szellemű darabban itt is, ott is szebbnél szebb gondolatok csillannak elő, meyek az elmélkedő lelkületet huzamosabban is foglalkoztatni tudják.
Maga Alexius szerepe egy óriási és nem könnyű szerep, mely annál nagyobb érdeme Kohányi Imre VIII. o. tanulónak, hogy azt igazán elismerésre méltó képességgel és biztossággal oldotta meg. A darabnak, de kétségtelenül az estnek is ő a főhőse. A darabnak szövevényeiben szereplő Okolicsányi Juliska, Major Irénke, Kohányi Virike, Cser Anikó, Mayer Iduska, Osztermann Stefike, Jankó Micike és Süttő Baba mint a szemet is gyönyörködtető szép, kedves jelenségek alakításukkal és ügyes játékukkal a legszebb miliőt nyújtották. Meg kell még említenünk Schönwiesner Lajos, Polgár Dezső VII. o. és Csatáry István VIII. o. tanulókat, kik hálásabb szerepüket sikerült alakításukkal érvényesítették, de együttesen meg kell emlékeznünk valamennyi többi szereplőről is, kik helyöket mindannyian a legszebben betöltötték és hozzájárultak mindanynyian ahhoz, hogy a jelenvolt közönség olyan kedves megemlékezésekkel távozhatott. Valamely darabnak a mai súlyos időkben szinre hozatala fokozottabban nehéz feladat. És igazán gratulálni lehet a főgimnázium azon tanárainak, kik ezt az értékes gondolatokban és sok látványosságban bővelkedő misztériumot kétségtelenül sok fáradsággal, de annál is szebb eredménnyel szinrehozták."
