Mindig tanul az ember, nem is tudtam, de a héten március 17-én volt Nivelles-i Szent Gertrúd emléknapja, aki a cicák védőszentje.
Nivelles-i Szent Gertrúd a 7. században élt, a mai Belgium területén, és bár eredetileg nem a macskák miatt vált ismertté, az idők során mégis a cicák egyik legismertebb védőszentjeként kezdték tisztelni. A bencés rendhez tartozó apátnő (626–659) egy előkelő frank családból származott, de tudatosan a vallásos életet választotta, és édesanyjával együtt megalapította a nivelles-i kolostort, amely hamar a térség egyik szellemi központjává vált.
A legenda szerint Gertrúd különös figyelmet fordított az állatokra, köztük a macskákra is. A kolostor falakkal körülvett kertjében menedéket biztosított a kóbor állatoknak – ez a hely sokak szerint a középkor egyik legkorábbi „állatmenhelyének” tekinthető. A macskák nemcsak társaságot jelentettek, hanem gyakorlati szerepük is volt: segítettek távol tartani a rágcsálókat, amelyek az élelmiszerkészleteket veszélyeztették. Ebben az értelemben a macskák és az ember együttélése itt nagyon is racionális alapokon nyugodott, nem pusztán érzelmi kötődésen.
Érdekesség, hogy Gertrúdot a későbbi hagyomány nemcsak a macskák, hanem az utazók és a kertészek védőszentjeként is számon tartja. A macskákkal való kapcsolata valószínűleg abból a középkori hiedelemből is ered, hogy a macskák segítenek távol tartani a betegségeket terjesztő rágcsálókat, így közvetve az emberek egészségét is védik. Emiatt alakult ki az a kép, hogy Gertrúd nemcsak az emberekről, hanem a környezetükben élő állatokról is gondoskodott.
A modern, nem vallásos szemmel nézve Gertrúd története inkább egy korai állatvédő példájának is tekinthető: olyan valakinek, aki felismerte az állatok és az emberek közötti kölcsönös függést, és tudatosan tett azért, hogy ez az együttélés harmonikusabb legyen. Emiatt vált a macskabarátok körében is szimbolikus alakká – egy olyan történelmi figurává, aki jóval a mai állatvédelmi mozgalmak előtt már hasonló elveket képviselt.
