Az évszázadok folyamán tovább
bővült a testvérek szolgálata. A halottak búcsúztatása, eltemetése és az idős,
beteg, szegény emberek, árvák szolgálata mellett, a mentálisan beteg emberekkel
és a börtönök foglyaival való törődés is a feladatukká vált. A Celliták
meglátogatták a halálra ítélteket és velük töltötték utolsó óráikat, imádkozva
értük. Elkísérték őket a vesztőhelyre, ahol a kivégzés előtt egy keresztet megcsókolva,
kimutathatták bűnbánatukat a halálra ítéltek. Az utolsó kép egy ilyen speciális
keresztet mutat, amelyet Kölnben használtak a 13. században, és jelenleg a
neuss-i Alexiánus közösség őriz.
A pestis elvonulása után, az
emberi butaság szedte tovább az áldozatait. Elkezdődtek az boszorkányperek…
