Filmajánló: Oscar 2026 #2 - Senki tanár úr Putyin ellen - Mr. Nobody Against Putin (2025)
„Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt.” - George Santayana filozófus
Mi a dokumentumfilm? A Wikipédiát segítségül hívva: "A dokumentumfilm széles kategóriája azon filmeknek, melyek célja a valóság "dokumentálása". Ez lehet vizuális ábrázolás is szavak, cselekményes történet nélkül; de leggyakrabban valós eseményekről és emberekről szól, tényeken alapul."
Az idén legjobb dokumentumfilm Oscar díját elnyerő alkotás egy megrázó mozgóképi vallomás egy fiatal orosz tanártól, aki saját iskolájában kezdi megörökíteni a háborús propaganda terjedését. A kamera mögött állva fokozatosan szembesül azzal, hogyan formálja az állami ideológia a diákok gondolkodását. A személyes hangvételű film bátor betekintést ad az orosz oktatási rendszer militarizálódásába. Egy hétköznapi ember története, aki a lelkiismeretére hallgatva szembeszáll a se Istent, se embert nem tisztelő rendszerrel.
Általában az efféle alkotások több évtized távlatából, archív felvételekkel és valamilyen "szakértő" közreműködésével készülnek, kicsit kivetve a nézőt az azonosulás érzéséből, megnyugtatva azt, hogy ezek az idők már elmúltak... Na de nem ez a film, hiszen HŐSünk Pavel Talankin, mint egy tízezer fős városka sulijának kultúrfelelős tanára, saját szemén/kameráján keresztül követhetjük az orosz "különleges katonai művelet" 2022 februárjában Ukrajna ellen indított háború kommunikálását, egy kis iskolai közösség mindennapi életének bemutatásán keresztül.
Végigkövethetjük az állami propagandagépezet egyre erőszakosabb rátelepedését a kisgyerekek és tanáraik életére. Minden reggel, az orosz zászló előtti hazafias zenével kísért meneteléssel és tisztelgéssel indul. Elkezdődik a gyerekek fejében az ellenségkép kialakítása, elmondják és megmagyarázzák nekik, hogy kit és miért kell gyűlölniük, dezinformációs cunami zúdul a romlatlan, naiv kisgyerekek fejére. Naná, hogy bevetik az arra kapható hírességeket, celebeket is, akik osszák az észt a háború jogosságáról, tényleg nehéz higgadtan nézni a történéseket. Idővel aztán katonák is megjelennek az iskolában, mindenféle rémtörténetekkel riogatva, félelemben tartva a gyerekeket, hogy aztán büszkén a kezükbe nyomjanak a bemutató alkalmával valami "menő" fegyvert... Aztán, ahogy elhúzódik a háború, nem lehet eltitkolni, hogy halottai is vannak a "különleges katonai műveletnek", ezért az elesett orosz katonák hőstörténeteivel tömik szegény diákok fejét. És persze elindul a leglelkesebb közreműködők/propagandisták állami díjazása is, jellemző módon sulinkban az év tanára díjat, vagy mit, a legvisszataszítóbb figura nyeri el, ahogy kell...
A film egyik legszívszorítóbb pillanata, amikor Pavel megtudja, hogy elkezdik behívni a már korábban végzett diákjait a háborúba és egy búcsúbulin ő nyírja le az egyik szeretett tanítványa haját... (Itt rögtön felrémlett Carlo Gnocchi atya története, aki anno a diákjai után ment az I. Világháború idején. A róla szóló filmet is tudom ajánlani.) De arra sincsenek szavak, mikor már olyan sok a halott, hogy nyilván kínos a propaganda gépezetnek a tényleges számok közlése, ezért nem engedik, hogy fényes nappal legyenek a temetések megtartva, ezért este, korom sötétben vesznek végső búcsút az egyik elhunyt sráctól, nem látunk semmit, "csak" egy elkeseredett anya sírását halljuk, épp elég...
Joggal kérdezheti, aki nem látta ezt a dokumentumfilmet, hogy hogyan vette fel tanárunk mindezt. Hát úgy, hogy még erre is volt energiája ennek az ördögi precizitással megszervezett rendszernek, hogy előírja, minden iskola számára, hogy legyen, aki videón dokumentálja, hogy valóban végrehajtják e, ezeket az agyrém intézkedéseket az iskolai intézményben dolgozók.
Ritkán gyakorol rám olyan mély benyomást egy filmalkotás, mint most ez. Alkotóink jókor voltak "jó" helyen, bátorságuk mellett volt szívük és gerincük is, és úgy mutatnak be valamit, amit előtte soha senki. A Putyin-kritikus dokumentumfilm erejét mi sem mutatja jobban, mint hogy az Oscar megnyerése után egy héttel Oroszországban be is tiltották azt.
A film külön aktualitását, mi magyarok számára nem hiszem, hogy magyarázni kellene, többször is megégettük már magunkat az oroszokkal történelmünk során és ezzel az ex-KGB ügynök, hágai bíróság által háborús bűnökkel vádolt huncut fazonnal, jobb lenne nem barátkozni. Mert ahogy Keleti Márton 1965-ös klasszikusában, A tizedes meg a többiekben, Sinkovits Imre szájából elhangzó örökbecsű szállóigéből tudjuk: "Az oroszok már a spájzban vannak!"
