.jpg)
Rendünk
védőszentjének és az Alexiánusok történetét ismertető szócikkek az
Egyetemes Magyar Encyclopedia 2. Aka-Amerika 1860-ban kiadott könyvből:
"Alexianus
(szent), Euphemianus római sonator fia, királyi vérből szármozott nővel
kelvén össze, ezt elhagyá s Edessába ment, hol minden vagyonát a
szegények közt kiosztá, s alamizsnát gyűjtött, Edessát azonban 17 év
múlva elhagyá, hogy azon tiszteletet, melyben bizonyos álomlátás után
részesíteni akarták, kikerülje, Tarsosba ment, a szélvésztől elverve
atyja házába ismeretlenül visszajött, hol csak halála után 390-ben
ismertetett fel, s Romában a Péter-templomban eltemettetett. Sírjánál
több csoda történt."
"Alexianusok.
Midőn a 14-ik század elején a fekete halál neve alatt ismert irtózatos
dögkór Europa nagy részét pusztította, a be tegápolás és a halottak
temetése czéljából a Beghardokhoz (1. Beglminek s Beghardok) némileg
hasonló, ájtatos társulatok keletkeztek,melyek a sírt jelentő cella
szótól Cellitáknak} a védszentükül választott 5-ik századbeli Alexius
(sz. Elek) után pedig Alexianusoknak neveztetvén, miután alsó
Németországban s Németalföldön tetemesen elterjedtek, Il-ik Pius pápa
által kelybenhagyattak, s utódai, névszerint IV-ik Sixtus és Il-ik Gyula
által némely ellenük törekvő szerzetesek irányában oltalmaztattak.
Korunkban csak jelentéktelen maradványaik léteznek a köllni érseki megye
területén, különösen Aachen, Kölln s Düren-ben. A halottak feletti
éneklést kifejező lollen ódon német szó után Lollhardoknak is
neveztetvén, többek által a Wicliffe tanaihoz szegődött eretnek
Lollhardokkal azonosoknak tartattak. Az Alexiánusokkal egykoruak, és
rendeltetésükre nézve megegyezők a szintén sz.Elek után — különben
Cellitanóknek s feketenénéknek is — nevezett, Kölln- s Düsseldorfban,
valamint Belga- és Francziaországban is, fennálló ájtatos
nőgyülekezetek. L. Fehr.Mönch geschickte Bd 1. 413. lap."
