Szent Alexius élete 2.
Az Edesszában eltöltött jó tíz év imádságos életet, önfeláldozást és önsanyargatást jelentett, mindenét a szegényeknek adta, és a koldusok között keresett helyet magának, akik a Miasszonyunkról elnevezett templom kapujában álltak. Alamizsnából élt, de csak annyit tartott meg magának, amennyire mindenképpen szüksége volt, a felesleget a többieknek adta, akik még szegényebb körülmények közt éltek. A hagyomány szerint, Alexiust mint „Isten választott emberét” szólította egy titokzatos hang a templomban, amelyet sokan hallottak: „Hozzátok ide az Isten emberét, mert méltó a Mennyek Országára. Az Isten lelke rajta, és imádsága felszáll, mint a tömjén füstje Isten színe előtt. Ő az, aki a templom kapujában áll.” Azért, hogy elkerülje az emberek figyelmét, a nyilvánosságot, Alexius elmenekült és Laodiceába akart hajózni - a szentet ábrázoló alkotásokon a hajó, ezekre a kalandos utazásokra utal. Az isteni gondviselés azonban közbelépett, és Alexius ismét szülővárosában, Rómában találta magát…
