Az egyik legsúlyosabb csapás, ami rendünket
érte, az a 1665-66-os pestis járvány volt. Kölnben huszonkét testvér és
novícius halt meg a betegek ápolása közben. Az egyetlen túlélő, az
üresen maradt rendi ruhákat kitéve az oltárra, imádkozott Istenhez, hogy
küldjön új hivatásokat. Imái meghallgatásra találtak és a következő
hónapokban hat új novícius érkezett a közösséghez.
